"Magyarország megújul" - halljuk úton-útfélen. Ami igaz, az igaz, tényleg valami új születik 2012. január 1-jén. Viszont attól, hogy új, még nem biztos, hogy jó is. Az egyszeri ember csak néz, kapkodja a fejét. A sajtó 2/3-ából az dől, hogy hát neki most már aztán tényleg nagyszerű, hiszen a kormány megvédi, pénzt hagy(ott)  a zsebében, elszámoltatják az (összes) előző rendszer bűnöseit, és különben is: Magyarország Európa legversenyképesebb gazdasága lesz, oszt jónapot! És aki nem érzi a saját bőrén, hogy most neki mennyire jó, az kizárja magát a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből.

Sokan leírták, elmondták már, de nem árt megismételni: ez a hatalmi arrogancia visszás. Ráadásul most a fagyi visszanyalt. A magyar orvosok januártól nem vállalnaktúlmunkát, ha nem rendezik a bérüket. Azt mondja erre az államtitkár: ez ultimátum! Ha úgy nézzük, igen. De kérdezem én: a visszamenőleges törvénykezés, az mi? A manyup államosítás, az mi? Az Alkotmánybíróság (és most az MNB) likvidálása, az mi? A kötelező 5%-os béremelés, az mi? A kormány felől nézve átalakítás. Innen nézve ultimátum, einstand.

És honnan indult ez az egész? Eltelt másfél év a nagy szimbólikus politikai akciókkal és a nem ortodox gazdaságpolitika vargabetűivel (pontosabban matolcsybetűivel, erről kivételesen Varga Mihály kevésbé tehet), és hova jutottunk?

Nem untatnám statisztikai adatokkal a T. Olvasót, de azért néhány beszédes adatot idevésnék, csak hogy tisztábban lássunk:

2010. március (Bajnai-kormány utolsó teljes hónapja):

EUR: 265,5 HUF

CHF: 183,37 HUF

Jegybanki alapkamat: 5,75% (március 30-tól 5%)

Államadósság: GDP 78,3%-a

Na innen sikerült a különadók, manyup államosítás és más ámokfutások után eljutni a mai államcsőd közeli állapotba.

Most már tényleg le kellene venni a szemellenzőt, szembenézni a valósággal, és bocsánatot kérni az országtól. Hátha elfogadja.